Halottak napján '96

Szőke Nyikó csobog az éjben,
cserefák lombja lebben a szélben,
templomtoronyban kuvuk rikácsol,
ezt suttogja közel és távol:
Nyugodj békében Tamási Áron.

A Baknya-tető - igazlátó,
e nép sorsa égbekiáltó,
mégis vártán áll, amióta
Attila sarja idehozta,
hol bujdosó csillag világol:
Nyugodj békében Tamási Áron.

Kozmoszod Hargita-kőbe vésve,
hősök sorával ékesítve,
s szomorú madárka zeng felette,
dalában Tamások, Fancsalik lelke:
Azért lettél ide teremtve,
hogy e földben otthont lelj benne.

Gyertyát lebbent a sóhajtásom
fiam sírjánál hív barátom,
éretted is itt ég a gyertya,
ha majd eljő létem végnapja,
ott fenn az égen, csillagok pástján
találkozunk majd Áron bátyám...

1996. XI. 3.
(Utószüret, 1997)

Vissza a címlistához