Hanzi és Izrael, az iker-kupecok

Lehnert József, a lágerkocsis,
budafoki módos virilista,
neves dísz-és tudós gyógykovács,
nem sejtette, készült a sváb-lista,
s meg sem állt dombos Baskiriáig,
(egykori Magna Hungariáig),
patkolni a garnizon lovát,
s hogy kéznél legyen, véle ürítették,
ha megtelt, a bűzös latrinát.
Rang volt ez, ha szagos is. Bizony.
Őrmentes poszt, sok-sok alkalom,
mert a Sztálin-kölnivel az út,
a bazár mentén, ki a rétre fut,
hol eladni, s venni lehetett,
kopejkából - gyűrűt, festéket, szeget,
mit a közrab a lágerbe lopott,
s érte Jóskával másnap naplementre
pénzen, kenyéren, dohányon osztozott.
Csakhogy Jóskánk svábul-jó-magyar
rossz kalmár volt, tönkrement hamar,
társat kellett hát találnia,
s a kisvárdai Reb Solom fia
a szemfüles kis Gross Izrael
talmudista tehetségivel
csatlakozott az illatos bolthoz
(többre is vitték, mint jónéhány kolhoz).
A végén már úgy ment a rongyszedés,
százasok gyűltek, és nem is kevés,
s mikor együtt indultak haza,
terült belőle búcsúvacsora.
Sajnos, mi koldusok, maradtunk tovább,
megszolgálni azt a vacsorát...

Magnitogorszk, 1947 nyara

(Lélekrengés, 1996)

Vissza a címlistához