Őshonos baromfik

A magyar parlagi tyúk

Őshonos fehér

Közép-Európa területére valószínűleg a kelták hozták be a házityúkot. Régészeti leletek alapján megállapították, hogy a rómaiak tyúkjai nagyobb testűek voltak, mint az avarok által tartott tyúkok. A csekély számú lelet alapján feltételezik, hogy a honfoglaló magyarok valószínűleg Kelet-Európából hozták be magukkal a magyar parlagi tyúk ősi változatát. Ezek késői utódaiból kezdtek kialakulni 19. század végén a ma védett tyúkfajták.

Őshonos kendermagos

Kialakulásukban történelmünk folyamán szerepet játszott a tatárjárás idején hazánkba jutott nagy testű ázsiai fajta, majd a törökök által behozott balkáni tyúkok. Később a nyugatról betelepülő lakosság is hozta a saját, jól bevált fajtáit. Időközben kialakultak a különböző, egyre egységesedő színtípusok, így a 19. századra már több fajtaváltozat létezett. Jelentőségét külterjes volta adta, más állatok számára hasznosíthatatlan takarmányon nevelődött.

Őshonos fogolyszínű

Fogolyszínű fajta: a tojó színe a fogolyéra hasonlító barna finom rajzolattal, a kakas nyak- és nyeregtollazata piros árnyalatú aranysárga, feje narancsvörös. Evezőtollaik sötétek.

Őshonos sárga

A sárga magyar tyúk tollazata élénksárga. A nyaktollak vége, a szárny evezőtollai és a faroktollak vége kismértékben barnásfeketék. A kakas tollazatának alapszíne valamivel sötétebb, a nyak- és nyeregtollak, valamint a szárny fedőtollai élénk vöröses-sárga színűek, az evezőtollak és a kormánytollak barnásfeketék, a sarlótollak zöldes árnyalatba hajló feketék. Csőre és lába sárga, tojása világosbarna színű. A naposcsibék egyszínű világosbarnák.

Őshonos erdélyi kopasznyakú

A magyar tyúknál valamivel nagyobb testű, vadmadár formájú. Különlegességét fedetlen nyaka, részben fedetlen melle és hasi része adja. Sok színváltozatban fordul elő. Rendkívül edzett, szeret repülni, erős és gyors fejlődésű. Hús- és tojástermelésre egyaránt alkalmas. Bár kitűnő tojástermelő, kotlási hajlama gyenge. Egyes vidéken, mint kiváló téli tojót tartották. Külterjes tartásban érzi igazán jól magát.

Lúd, kacsa, pulyka, gyöngytyúk

Őshonos magyar lúd

Egykorú források szerint a házi libák után már a 11. és 12. században egyházi tizedet kellett fizetni. Ekkor az ország minden területén elterjedt a parlagi változata. A magyar lúd a házilúd egy fajtája, Magyarország védett háziállatai közé tartozik. Simatollú és fodrostollú változatban tenyésztik. Leggyakoribb színe a fehér, de vannak szürke, tarka és fekete példányok is, A lúd szinonimája a közismert liba elnevezés. A liba mája Magyarország egyik fontos exportcikke. A magyar lúd egyéves példányának súlya gúnár esetén 5-8, tojó esetén 5-6 kilogramm.

Őshonos fodros lúd

A „klasszikus” magyar lúdhoz képest a fodros tollú változat mindössze tollazatában tér el. Igazi különlegesség. Szárnyfedő tollai és farktollai hosszúak, szalagszerűen fodrozódnak. Ez viszont elég ahhoz, hogy kiemelt népszerűségnek örvendjen a tenyésztők körében. Leggyakoribb a fehér szín, de ugyancsak létezik tarka és szürke változatban is. Egyéb tulajdonságaiban, húsa, mája minőségében nem marad el a simatollú változattól.

Őshonos kacsa

A 20. század elején a magyar parlagi kacsát már ősi magyar fajtaként említik, de származásáról biztos adataink ma sincsenek. Kitűnően bírja a mostoha viszonyokat, igénytelen, ellenálló fajta. Aránylag kistestű, a gácsér 2,5–4 kg, a tojó 2,3–3 kg. Húsa rendkívül jó minőségű. Leggyakoribb a fehér és a vadas színváltozat, de előfordulhat barna és fekete színben is.

Őshonos rézpulyka

A pulyka, a legnagyobb testű magyar baromfi eredeti hazája Közép- és Észak-Amerika erdős vidékein van. Magyarországon a XVI. század óta ismert baromfi. A parlagi magyar pulyka fekete és fehér színváltozatban létezett, és elsősorban a Duna–Tisza közén tartották. Másik változata a rézpulyka, Boszniában és Dél-Magyarországon volt elterjedt. Különböző parlagi pulyka-színváltozatok elsősorban Erdélyben és a Vajdaságban még ma is előfordulnak.

Őshonos bronzpulyka

Az eltelt évszázadok alatt a Kárpát-medencében kialakult kistestű magyar pulykát a XIX sz. elejétől fokozatosan az Amerikában kitenyésztett bronzpulyka váltotta fel.
A parlagi pulyka kiválóan kotló és nevelő állat. Élelemszerzésben szinte utolérhetetlenül szorgalmas. Húsminősége a szabadtartásnak köszönhetően igen jó. 

Őshonos gyöngytyúk

A gyöngytyúk, a sisakos gyöngytyúk faj háziasított változata az egyetlen hagyományos házi baromfi, amely Afrikából származik. Hazánkban a gyöngytyúk a 13. században már jelen volt. A gyöngytyúk feltűnő, szép alkatú és színű baromfi. Tollazata általában kékesszürke fehér, apró pöttyökkel. Gyakori a fehér alapszín is, tejfölsárga ezüstfehér pöttyökkel. Húsa finom, nagyon hasonlít a vadmadarak, például a fácán húsára. Április végén kezd tojni, 60-80 tojást rak.