Hajnali zsolozsma

Szívem háromkor szaporáz,
s négykor szemhéjam kitár,
pulzus-morzé az énekem:
Köszönöm kegyes Istenem,
hogy az új nap is rámvirrad!
Bár köd tejel erkély alatt,
s a villamos is álmosan
sánta jambust ver, úgy rohan
Budafok felé, már tova:
Üdvözlégy Anyánk Mária!

Bal lábon reuma jelez.
Szibériai. Nem feledd!
Pedig összecsuktuk a szánkat,
míg suttogtuk a Miatyánkot,
mert az ördög éber besúgó:
"Klerikális! Rongy zsidó!"¬
rakta a GPU-s reánk,
ha énekre tévedt a szánk:
zsoltárra, hogy elejétől fogva
bizodalmunk Te voltál Atyánk,
A csikiak áhítattal toldták:
Légy vélünk somlyói Máriánk,
tündöklő Napunk, Jóanyánk!

Képek derengnek le, felém,
fejem fölül, akiket én
példának látok. A kereszt alatt
Jóanyám, atyám s halott fiamat
a Prímás őrzi, két Áron között:
Író s Püspök, a már szinte szent,
ki millióknak jóreményt jelent,
s kinek fél-hangon himnuszát zengem:
"Hej, én édes Istenem,
oltalmazóm, segedelmem,
vándorlásban reménységem,
ínségemben lágy kenyerem..."

Így lép a négy nyomába öt,
félúton öt és hat között
újságos deák kalamol
levélszekrénnyel. Zakatol
autóbusz a havas Fehérvári
úton. De nékem is át kell szállni
énekszóra, mert már nem tudom
a fájdalmam tűrni. Szebb jaj helyett:
"Istenem, TE megvizsgáltál,
és jól ismersz engemet.."

Hétkor vezényszó-harsona:
"Ébresztő, rokkant-katona!
s ordítsál bár, ha jól esik,
fekvőtámaszban negyedig!"
Mosdás, Beretva, Reggeli,
s ha a Jóisten rendeli,
amit kérek és remélek
(Verset vár a Keresztény Élet!)
a munka is megy megyeget,
s a vers is istentisztelet.
Hallom Jóatyám szavait:
„A szorgos tettel imádkozik!"
S nap kacag vetkező fák felett:
Adj' Isten sok jót, Emberek!

1996. őszvég
(Utószüret, 1997)

Vissza a címlistához