Tiborcok az országutakon

Lassan a testtel Merzedesek,
bolsi-szadeszos kegyelmesek,
mert le van az útpálya zárva
sokszáz Tiborc a jussát várja!
Rabolta ruszki, gyötörte Mátyás,
Kádár sem nyújtott fikarcnyi hálát,
mivel a pórnép nyugton maradt
ötvenhatban, nem görbe fára
aggatta a párttitkárokat,
kölcsönzsaroló padlás-kufárokat.
S Csizmareknál mi lett a bére?
Százezer tanyát söpört le érte!

Gyulus és Ványka, a törpe páros,
- háttérben Soros, a zug-kormányos -,
s ordíthat Torgyán, szépkedhet Orbán,
Sokezer Tiborc kiment az útra!
Milliós villák, kábítós banda,
anyanyelv-rontó beat hatalma,
éjjel és nappal USA-szexel,
gyilkos és rabló fertelmekkel,
megtanulják: Érdemli sorsát
- s nem Budapest csak Magyarország! -,
úszik a csődös bankár-próba,
Bokros soros a koporsóra:
Sokezer Tiborc az utak mentén
Jövendő – dicsfény a nemzet testén!

De maradjunk bölcsek, csendben kemények,
s a kitartók eredményt érnek...
Nem akarhatja Európa,
megint magyar legyen a példa!
Nem is akarja. Vigécek Pesten,
éhes piócák nemzet-testen,
Nevek kellenek? Az ezerszázra
volt ki az ötezret kiabálta,
de nem oliáz hősnek, hol „lünek",
itt marad inkább éhtetűnek...

Március van, Petőfi-hónap,
üzenet ez a nyomorgóknak,
s vérszopóknak: A végét járja
a Jancsi-örökség rongy világa.
Ragyog a nap s újra meg újra,
Tiborc-hadsereg vonul az útra!

1997. III. 1.
(Utószüret, 1997)

Vissza a címlistához