Tíz nap balladája
Kis Péter, a béreslegény,
Belelépett a kaszába;
Aludt egyet s vasárnap reggel
Keményre dagadt a lába.
Harmadnapra félrebeszélt;
Ötödnapra már az orvos
Talpraálltában nem remélt,
Hatodnapra eszét vesztve,
Szeme örökre lezárult;
Béres lett a mennyországban,
Az isteni gazdaságban.
Panasza hát énrám hárult,
Hetednapra eltemették,
Nyolcadnapra elfeledték;
Kilencednap a gazdája
Új bérest vitt a tanyára.
Tizednap felesége
- Négy árvával mit tehetett? –
Sós Jánossal, a juhásszal
Újrakezdte az életet.
Övé lett Péter gyújtója,
Csizmája és tarisznyája;
Lábnyomát a fű benőtte,
Kalapját a pók beszőtte,
Emlékét pedig elnyelte
A puszta vak éjszakája.
(Tiszántúli Déli Hírlap, 1944. május 8.)