Temesvári sirató

Fölöttünk fakó az égbolt,
s hogyha este hull a tájra
felcsillan számtalan fényfolt,
jánosbogár-fénye villan
a városnak s a tanyáknak,
s néhány új csillag-báránya
lett a roppant égi nyájnak...

Körös-körül drótkerítés,
árammal és géppuskákkal,
bévül barakk, tetű, éhség,
tífusszal, és éhhalállal,
csontváz-holtakkal van tele
a sírvermek vizes torka,
Sztálin több-öles képmása
néz a fogolybarakkokra...

Égben lakó Úristenem,
hitemben a hét is páros,
mégis facsarja a szívem,
miképp lehet igazságos,
hogy máma is kétszáz körül
pusztult el embertelenül,
fogolyrenden-Temesváron...

Felettünk fakó az égbolt,
s hogyha este hull a tájra
Felcsillan számtalan fényfolt,
jánosbogár-fénye villan
városoknak és tanyáknak,
s nincs már apja sok gyermeknek,
ö férje síró menyecskének,
fia sok édesanyának...

Temesvár ,1945. február

(Lélekváltság, 1996)

Vissza a címlistához