„Muth Ádám vasbetonszerelő. (Gyoma, 1927. december 3. – 1997. június 16.) 17 évesen, 18 éves nővérével együtt, mint német származásút, kivitték a Szovjetunióba... Tűrte a megaláztatásokat, de ennek dacára megbékélt a dolgokkal, igyekezett tisztelni és becsülni az embereket... Segített a német származású deportáltak emlékművének felállításában, az elhurcoltak névsorának összeállításában. Kéziratos visszaemlékezéseit a Városi Könyvtár őrzi." Olvasható a felesége, Muth Ádámné Takács Etelka közlése alapján lejegyzett Gyomaendrődi ki kicsoda szócikkében.

A Szovjetunióban működött hadifogoly-, munka- és gyűjtőtáborok történetét túlnyomó többségében a korabeli dokumentumokra és az eseményeket átélők visszaemlékezéseire építik. A rendszerváltást közvetlenül megelőző időszakig – elsősorban a szovjet hadifogságba kerültek rendkívül mostoha körülményei, élményei, valamint az ott meghaltak magas száma miatt – tabu téma volt. A táborokból hazatérők esélye a túlélésre a hallgatás, életcéljuk a felejtés volt. Hét évtized távlatából, már egyre kevesebb átélőnek adatik meg a lehetőség, hogy felelevenítse a szomorú emlékeket. Emiatt egyre fontosabb, hogy a rendszerváltás óta átadott és valamilyen formában megörökített információkat megörökítsük az utókor, s közzé tegyük a jelen és jövő nemzedék számára.

Muth Ádám visszaemlékezése felbecsülhetetlen értékű, a korszak és Gyoma történetéhez kapcsolódó iratok, dokumentumok óriási hiányossága miatt. A forrásértéke rendkívüli, mert reálisan, valósághűen, elferdítés nélkül adja vissza a történteket, megvilágítja a legújabb kori magyar történelem egy elhallgatott fejezetét.
A kézirat végén olvasható adattár az eddigi legteljesebb összeállítás az „orosz katonai hatóság által munkaszolgálatra igénybevett azon [gyomai] egyénekről, akik német származásúak és magukat magyar anyanyelvűnek vallják", valamint azokról, akik a táborokban és útközben meghaltak. Nevek, sorsok, kettétört életek kapcsolódnak hallhatatlan füzérbe. Egy embertelen kor dokumentumai.

Olvassák Muth Ádám visszaemlékezését tanulságul, hogy soha többé ne történhessen hasonló!