Az év kétéltűje: a sárgahasú unka
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a hazai hüllők és kétéltűek megismertetését célzó programját 2012-ben indította el. Azóta váltakozva egyik évben egy hüllőfajra a másik évben pedig egy kétéltűre irányítja a figyelmet azzal, hogy az Év fajaként megnevezik. 2025-ben a sárgahasú unka (Bombina variegata) lett az év kétéltűje. (kép forrása)
A faj hazai állományai jellemzően kis egyedszámúak, és elsősorban a középhegységekben (Alpokalja, Mecsek, Bakony, Pilis-Visegrádi-hegység, Zemplén) fordulnak elő. Környezetével szemben nem támaszt különleges igényeket, de előnyben részesíti azokat a hegy- és dombvidéki kis erdei tavakat, patakokat és mocsarakat, amelyek ragadozókban, illetve vetélytársakban szegények. Elterjedési területük határán (az úgynevezett hibrid zónákban) közeli rokonával, a vöröshasú unkával (Bombina bombina) keveredhet. (kép forrása)
A sárgahasú unka hasát összefüggő, élénk citromsárga foltok fedik. Hátoldala iszapszürke vagy olajzöldes színű, és tüskés, hegyes szaruszemölcsök borítják. Nem árt vigyázni vele, mert a bőre mérgező váladékot termel, ami nyálkahártyára kerülve égető, csípő érzést okoz. A kifejlett unka teste 4-6 cm hosszú, felépítése erőteljes, végtagjai vaskosak. (kép forrása)
Téli szárazföldi rejtekhelyükről április elején jönnek elő, majd a vizekben vagy annak közvetlen közelében tanyáznak egészen őszig. Tápláléka vízi rovarokból, lárvákból, csigákból, pókokból áll, míg ebihalként algákkal táplálkozik. (kép forrása)
A szaporodási és a peterakási időszak akár egész nyáron is tarthat. A hímek „unk-unk” hangot kiadva hívják magukhoz a nőstényeket, akik az udvarlás után 50-100 petéből álló kisebb csomókat raknak. Ezekből időjárástól függően 5-10 nap alatt kelnek ki az ebihalak, amelyeknek körülbelül két hónapra van szükségük, hogy kifejlett békává alakuljanak át. (kép forrása)
A faj fennmaradását leginkább az élőhelyeinek csökkenése, megszűnése veszélyezteti. Az állomány veszélyeztetésében fontos szerepet játszik a túltartott vadállomány okozta zavarás, a vizes élőhelyek elszennyezése is. Az erdei utak keréknyomaiban megtelepedő példányok pedig gyakran válnak a munkagépek áldozatául. A sárgahasú unka Magyarországon a védett fajok közé tartozik, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. (kép forrása)
