A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) által meghirdetett szavazáson idén a böjti réce (Anas querquedula) nyerte az év madara címet. Ez a récefélék családjába tartozó viszonylag kis termetű vízimadár Magyarországon szórványosan fészkel. Főleg a Fertő-tó térségében, a Kis-Balatonon, a Duna-Tisza közében, a Kiskunsági szikes tavakon, a Hortobágyon és a Bodrogzugban találkozhatunk velük. A telet Afrika és Ázsia mocsaras, sekély vizű területein tölti, hozzánk általában március első hetében a böjti szelekkel érkezik. Hazánkban jelenleg fokozottan védett (természetvédelmi értéke 100 000 Ft), de 2004-ig a vadászható madarak között volt. Hazai fészkelő állománya 500-700 párra tehető. A csökkenő állomány ellenére harmadik leggyakoribb fészkelő récefajunk. (kép forrása)

Leggyakrabban a szikes síkvidéki mocsárréteken, a nedves réteken, a szikes tavakon, a nyílt vizekkel tarkított és ritkás növényzettel benőtt tocsogókban, a kubikgödrökben és az elöntött mezőgazdasági földeken telepszik meg. Vonuláskor is elsősorban a hasonló élőhelyeken jelenik meg. Táplálékának jelentős részét a különböző vízi rovarok, lárvák (például nagy számban árvaszúnyoglárva), férgek és csigák teszik ki, amelyeket a sekély vízben keresgél. Emellett algákat, vízi növényeket és magvakat is fogyaszt.(kép forrása)

A hím és a tojó külleme nagymértékben eltér egymástól. Előbbi kifejezetten díszes, míg utóbbi sokkal visszafogottabb megjelenésű. A gácsérok a nász időszakában feketésbarna fejtetővel és fehér szemöldöksávval rendelkeznek, ami a szemük mögött folytatódik egészen a tarkóig. Hátuk szürkésbarna, a tollaik szegélyei világosak, hasoldaluk fehéres, és szárnytükrükön zöldesszürke sáv húzódik fehér szegőkkel. A tojók és a fiatal egyedek szemsávja ezzel szemben sokkal halványabb, begyük pedig sárgásfehér.(kép forrása)

Mocsárréteken, szikes tavaknál, nedves réteken fészkel. A fészket a tojó pehelytollaival béleli ki, és rendszerint a vízhez közel helyezi el, általában a középmagas növényzetben. A költéshez április közepén fog hozzá, 6-13 tojást rak. A fiókák három hét után kelnek ki, öt hetesen pedig már repülni is tudnak. (fotó: Haraszthy László/MME)

 A böjti récét leginkább a fészkelőhelyek csökkenése veszélyezteti. Ennek okai: a folyószabályozások, a lecsapolások, valamint a kiszáradás. Az Alföldön jelentős mértékben csökkent a vizes élőhelyek száma és kiterjedése. A turizmus, a horgászat, a mezőgazdaság (legeltetés, kaszálás) intenzitásának fokozódása, a vonulási útvonalakon pedig a vadászat veszélyezteti az állományt.(kép forrása)