Fenyércirok

A világ tíz legveszélyesebb gyomfaja között számon tartott fenyércirok hazánkban is egyre nagyobb teret hódít. A növény magas, felálló szárú, tarackos; a bugája laza. Egyetlen növény 80 ezer szem magot is képes teremni. A védekezés nagyon nehéz ellene, mert a csírázás májustól szeptemberig is elhúzódik. A magról kelő növények néhány hét alatt elérnek a gyökérváltáshoz, és a kialakuló tarackgyökerek /rizómák/ akár 30-90 cm-t is fejlődhetnek naponta.

Betyárkóró

Elképesztő mértékben szaporodott el Magyarországon a betyárkóró, míg korábban szinte csak parlagterületeken találkozhattunk vele, most már odáig fajult a helyzet, hogy a házikertek többségében is ott van, ráadásul elég nagy mennyiségben. A betyárkóró Észak-, és Közép-Amerikában honos. Érdes-szőrös dudvaszára egy méter magasra is megnő. Hegyes szárlevelei lándzsásak, ép-, vagy fűrészes szélűek. Orsógyökerű. Virágzata összetett, sokfészkű hengeres alakú fürt. Virágai fehéres vagy halványlila színűek. Május végétől október elejéig virágzik, termése lapos, hosszúkás kaszat, hosszú fehér bóbitával.

Parlagfű

A parlagfű fészkesvirágzatúak családjába tartozó, 20-200 cm magas, orsógyökerű, felálló szárú, rendszerint dúsan elágazó, terebélyes gyomnövény. Szára szőrös, keresztben elvágva négyzet alakú. Levelei szárnyaltan szeldeltek, fonákuk és a levélnyél pelyhesen szőrös. Őshazája Észak-Amerika déli területein található. A meleg éghajlatot, a fényt, és a nyári csapadékot kedveli, de szárazságtűrése kiváló. A sűrű növényzetet, fákat nem kedveli. A tengerszinttől mért 400 méteres magasságig fordul elő. Számára ideális körülmények között könnyen felülkerekedik más növényeken.

Selyemkóró

A selyemkóró Észak-amerikai eredetű, eredetileg a textilipar számára hozták az országba, agresszíven terjeszkedő évelő gyomnövény. Mézelőként ugyan kiváló („selyemfűméz”, „vaddohányméz”), de az őshonos fajok kiszorításával összehasonlíthatatlanul több kárt okoz. Özönnövény, irtása törvény alapján kötelező. Virága kellemes illatú. Termése 8–11 cm hosszú, ívelten elkeskenyedő csúcsú tüskés toktermés, sok repítőszőrrel rendelkező maggal. Pusztítását csaknem ellehetetleníti, hogy rizómái akár két méteres mélységig is lehatolnak így hiába kaszálják, újra kinő, és vegyszeres irtása is igencsak nehézkes.

Szőrös disznóparéj

A szőrös disznóparéj általában 10–90 cm magasságú, de egyes különlegesen nagy példányok elérhetik a 150 cm-es magasságot. Hajtása felálló, s csak egy évig él, tehát egynyári növény. Szára viszonylag vastag, húsos, lédús, röviden szőrözött, a hajtás öregedésével kissé kopaszodó. A disznóparéj Amerikában őshonos, Magyarországra a 18. században került be, és igen gyorsan kezdett el terjeszkedni. Annyira, hogy mára hazánk egyik legagresszívebben terjedő gyomja.