Fásszárúak
Zöld juhar
Észak-Amerikából származik, folyóparti és mocsári élőhelyein széles körben elterjedt, Magyarországra a 17. században került homoki, sziki és ártéri erdősítésre. A zöld juhar zöld elnevezése onnan ered, hogy egyéves ágai még zöld színűek. Levele jelentősen eltér a többi juharétól, leginkább a kőriséhez hasonlítható, ezért kapta a kőrislevelű elnevezést is, termésének alakja azonban egyértelműen jelzi, hogy a növény a szappanfafélékhez tartozik. Inváziós faj, ma már Magyarországon is az agresszíven terjedő, különösen nagy kárt okozó inváziós fajok között tartják számon.
Amerikai kőris
Észak-Amerika keleti részéről származik, de előnyös tulajdonságai miatt a mérsékelt égövben sokfelé, így Magyarországon is nagy területeken ültetik, elsősorban a sziki tölgyesekbe, valamint a síksági ártéri ligeterdőkbe telepítették - leginkább elegyfának, mert nagy fényigénye miatt a tisztán kőrises erdők erősen kiritkulnak. Nagy előnye a többi kőrisfajjal szemben, hogy a vad nem károsítja. Az Európában elterjedt növénykártevőknek is jól ellenáll.
Betelepített faj, kiszorítja az őshonos fákat.
Fehér akác
Az Egyesült Államok délkeleti részein őshonos fafaj, amelyet idővel szerte a világon meghonosítottak, így megtalálható Európában, Ázsiában és Afrikában is, Új-Zélandon és Ausztráliában azonban nem telepedett meg. Szívós fafaj, amely számos élőhelyi sajátosságot tolerál, ezért olyan helyekre is betelepítették, ahol más fafaj nem maradna életben.
Magyarországon elsősorban az alföldi homok megkötésére használták, valamint fáját az építőipar, a mezőgazdaság hasznosítja, valamint tüzelőnek használják. Május végén, június elején nyíló virágai kiváló alapanyagot biztosítanak a méhek számára. Faállománya sok helyen a helyi erdők helyét átveszi, ezért a védett területeken a szakemberek az akác irtásával védekeznek ellene.
Magyarországon 2009. január 1. óta hivatalosan is invazív faj. A faj mind gyökérről, mind tuskóról kiválóan sarjad, magja mintegy ötven évig megőrzi a talajban csírázóképességét, ezért ahol megtelepedett, onnan gyakorlatilag kiirthatatlan. Az akác nagymértékben átalakítja területén a termőhelyet, csökkenti az élővilág változatosságát. Megnöveli a talaj nitrogéntartalmát, ami hosszú távon a bomlási folyamatok növekedését, a szénmérleg megváltozását is eredményezi.
Gyalog akác
Eredeti hazája Észak-Amerika délkeleti és Mexikó északkeleti részén található. Hazánkban először 1907-ből van róla adat. A spontán terjedés mellett az első világháborút követően számos helyre telepítették be a laza, homokos talajok megkötésére és erózióvédelem miatt, máshol dísznövénynek és sövényalkotónak.
Tömeges térhódítása a hagyományos ártéri gazdálkodás megváltozásával, a hullámtéri szántók felhagyásával és a legelő állatállomány nagymértékű csökkenésével hozható szoros összefüggésbe. Elsősorban a Tisza és mellékfolyóinak a hullámterében terjedt el tömegesen.
Parti szölő
Hazánkban a folyók árterein a ligeti szőlő helyett ma már többnyire az Észak-Amerikából alanyvessző termelés céljából behozott parti szőlő utódaival találkozhatunk, amely hazájában az egyik leggyakoribb őshonos szőlőfaj. Európába az 1600-as évek közepén került, majd elvadult és tömegesen elterjedt. Magyarországon nagyobb folyóink árterében, a folyóparti természetes társulásokban tömegesen megtalálható, a lombkoronaszintig befutja a társulás cserjéit és fáit. 20 m-es magasságba is fel tud kapaszkodni.
Közönséges vadszőlő
A közönséges vadszőlő az észak-amerikai kontinens keleti, középső és délnyugati részén honos. A világos erdőszélek növénye, ahol a talajon kúszik vagy alacsonyabb fákra, cserjékre, sziklákra kapaszkodik fel. A közönséges vadszőlőt feltehetően a XVIII. század végén hozták be Európába, minden bizonnyal dísznövényként. Csak az 1960-as évektől írtak a természetben történő előfordulásáról, amely híradások az utóbbi évtizedekre megszaporodtak. Az ezredfordulón már folyóink árterein és ligeterdeiben általánosan elterjedt özönfaj.