Gábor Áron

Örökmécsesének, Emmykének, Münchenbe

Ott, „Túl a Sztálin vonalon"
ókumlálta, mit várhat népe,
majd lágerkapukon dörömbölt
a Vörös Kereszt nevébe',
ahol tífusz, vérhas, és a bosszú
vörös Aushwitza uralgott,
s Garden Party-n tizenhat évi
Szibériában nyert érte malasztot!.

Kemény volt, mint az ágyúöntő,
bírta az "Embertől keletre"
"százezerévesek" seregében,
hol didergett a jegesmedve.
S Szolzsenyicin kegyelem se várta,
csak afféle bilincs-szabadság,
s míg itthon is Ország-Világ cégér
fogadta: A gulágos magyarság ...

Mikes mission, négy égtáj iránt
sugározta: Fals kádári móka,
ha Moszkvában, és New-Yorkban is
ikercsillagon peng a béke-nóta,
s tette a dolgát, míg a halálnak
GPU-ja utol nem érte,
s „kegyként" nyugodhat Máriabesnyőn,
Gróf Teleki Pál közelében!

Lassan én is készülök, Áron,
paslizni a végső davajra,
mert itt is "szegletes a szabadság"
coca-colás címkével takarva ...
Bár mocorog az ifjú szívekben,
szikrát is vet a jobbnak reménye...
Nyugodj Testvér! Félek, hogy majd én is
csak oda-túl érkezem a révben

(Városunk, 1998. október)

Vissza a címlistához