Füzes partján a Körözsnek...

Füzes partján a Körözsnek
fojtogató köd a jelen,
bár úgy hírlik ez a módi
Magyarhonban minden helyen,
mióta felszabadított
bugyi-bolond Ványka-banda,
és Matyi a nemzetrablást
szabadsággá magasztalta!

Füzes partján a Körözsnek
kulák, kinek malaca van.
Templomba jár? Reakciós,
pusztuljon, bár száz lelke van!
A földje közös tulajdon,
mindegy, sérvet kapott érte,
robotoljon napnyugtáig,
s éhezzen munkaegységre!

Füzes partján a Körözsnek
gyűjtögetnek a kötélre,
aki nem ád - felpofozzák:
Népszabadság szent nevébe'.
Tervkölcsön, mert tervszerűen
fognak véle tönkretenni,
s születik már az öccse is,
kár a garast zsebre tenni ...

Füzes partján a Körözsnek
tervszerű a népbutítás,
a nemzet napszámosait
kábítja a fejbólintás,
tegnap hangos magyaroknak
Moszkvában-írott a nóta,
füzes partján a Körözsnek
minden fűzfa - akasztófa!

Füzes partján a Körözsnek
nem kérnek gyűrűt a vágyak,
mennek merre dűlnek fővel,
a megkevert nagyvilágnak,
a leányok, a legények.
Lom a bölcső s egyre ritkul
idegenből-hazajárás.
Esztendente így dúl rajtunk
újra-újabb tatárjárás...

Füzes partján a Körözsnek
fojtogató köd a jelen,
Agitálják: Így kell lenni,
hogy a holnap majd szebb legyen.
Kopó arannyal világol
a templom öreg keresztje,
vigasztalgat: Isten ellen
gyatra minden földi eszme!

Füzes partján a Körözsnek
milyen holnapot reméljek
ebben a cigány-vásárban?
Az is csoda, hogy még élek!
Feltekintek a keresztre:
Uram segíts! - súgom halkan,
s füzes partján a Körözsnek
szívem-lelkem sír e dalban...

Endrőd, 1951 tavaszán.

(Lélekváltság, 1996)

Vissza a címlistához