Erdély

Tüdőtágítóbb ott a lég,
lélekzenek a fenyvesek,
hargitai karácsonyfákkal
fésülködnek a fellegek,
s a poklot is túléli a székely,
panaszra se görbül rá a szája,
tudja, érzi, Somlyó templomában
Boldogasszony védi és vigyázza.

Ős-Gyulától Fráter Györgyön át,
a Bethlen Gábortól Áron püspökig,
vérrel, bajjal, gyásszal és törökkel
labanccal is Erdély volt. Pedig
birkabűzös jöttment is alázta,
hadak dúltán tépte önmagát,
de fogyatkozva, száz poklokon át is
holnapokba menti szép honát.

Lélekben de sokszor ott vagyok,
Zágon látom és Farkaslakát,
Kolozsvárt is bármennyit dúr rajta
pécskai more, játszva a románt.
Erő kél onnan minden jó magyarnak,
amit adni nékünk kellene,
sokszor áldja Erdélyt és vigyázza
az Igazság örök Istene!

1997. II. 6.

(Utószüret, 1997)

Vissza a címlistához