Békességet földi életünkben

Angyal voltam, Betlehemet jártunk,
s csengőt ráztam az ablakok alatt:
„Adnak - é a Kisded Jézuskának szállást?";
a elutasító alig pár akadt,
elzengtük, hogy mennyből jő az angyal,
a békét hozza minden nemzeteknek,
ébredjetek csordapásztorok:
„Dicsőség mennyben az Istennek!"

Pár krajcárt kaptunk, almát, mogyorót,
láncukat rázó, dühöngő kutyák
ugatása kísért a szomszéd tanyáig,
odavinni reményt, glóriát,
és a parányka deszka-betlehemben
a Szent Szülőket s a Szent Gyermeket,
lyukas csizmánkban dermedt a lábunk,
de vélünk járt társként a Szeretet.

Karácsony van, hóbelepte fejjel
csengettyűzöm szívek háza-táját,
s angyal helyett vén pásztorként kérdem:
„Adtok - é a Kisded Jézuskának szállást?,
készítsünk jászlat fájó szíveinkben,
mert Ő a Gyámol, Remény, a Vigasz,
s míg a Fennvaló dicsőségét zengjük
Békévé tisztul bennünk a panasz...

(Új Ember, 1987. dec. 20-27.)
(Városunk, 1999. december)
(Lélekváltság, 1996)

Vissza a címlistához