Árpádházi ének-koszorú
1. Szent István király
Halál bére mindenkor az élet.
Mit tehettél volna Vajkból-István,
hogy megváltsd néped szinte tisztán?
Koppány horkával csapoltad a véred...
Templomokkal, tudós iskolákkal,
gazdagult, de, ha rend kívánta
korbácsot is látott latrok háta,
évezredünk fénylik koronáddal.
S mert letört a liliom-virágod,
Imre herceggel ingott a jövendő,
Boldogasszonynak néped s hazádot
felajánlottad. Kegyelmében élünk
száz vész múltán. Országépítőnk,
Szent István király-imádkozzál értünk!
1996. VIII. 19.
2. Imre herceg szonatinája
Szűz Szent Imre, liliomos herceg,
milyen nyelven röfögött a vadkan,
mint a Zrínyié? Iderovom halkan,
Szent ellen csatát sátán sose nyer meg!
Több csillagot rendelt fel az égre
a Jóisten, akár talján, germán
trón-házakból, félvilág uralmán,
mint amennyit Árpád nemzetsége!
Szívbő1 hódollak Liliomos Herceg,
Endrőd-Pátriám Szent Oltalmazója:
Hitünket a holnapoknak mentsd meg!
Arany kalász érjen Körös mentén,
Gyermek bimbózzon ifjúság szerelmén,
S Máriás-hitben újuljon a nemzet!
1996. VII. 3.
3. Ének Szent László királyról
Nagyváradon brekeghet a béka,
Oradea Pece-mocsarából
sose lesz Szent László városából,
Balkán-sikátor, se elomló, léha
határbazár. Inog már a csillag,
harang bondul, mitra és palást
törli a könnyet s enyhíti a gyász,
s az acél-lovas szent pallosa villan.
Ottan bévül, hol ma lélek fészkel,
a hit munkál, erény sarkall s ős vér
honszeretetben pezsdülget a népben...
Tündökölj Várad sok század hitével,
zengjen zsolozsma és a bízó-zsoltár:
Légy ékes holnap Szent László nevével!
1996. VIII. 19.
(Utószüret, 1997)