Áron fiamra várva...
Várom a fiam. Pudvás, vén fa,
élteti ifjú sarjadéka.
Grazból jön, hol a stájer portán
megházasodott Vargha Zoltán,
unokafivére, aki
a sógor-külügyben" valaki.
November-mordság – szeptemberben,
alig volt napfény életemben.
Ballábam a reuma rágja,
derekam a podegra vájja.
Illés fiam sírjához virággal
mennék, ha bírnám bátorsággal,
s Endrődre is, Istenem, vágynék,
de intrika vétóz. Kinek fáj még
az, hogy élek és van véleményem?
Maradok itthon fél-kenyéren...
Ez egy vén költő oka-módja:
Kutyaólja – a Rodostója!
1996. I. 23.
(Utószüret, 1997 )