Szombaton délután...

Délelőtt Illéskénél jártam,
orgonát vittem, s a váza
üres volt. A fenyőágakat
anyja kukába dobálta.
Áronom a tápióságon
Gyöngyöt köszönt. S kiáltva,
túl a parkon áramszünettől
villamosok sorakozása.
Fűtök, mert fázom. Olvasok,
elunva rejtvényt fejtek,
s estére Clemens árva lánya hív,
panaszkodunk egy verset.
Így fut az élet. Hol a tündér,
ki elkarol a sírig?
Csak annak kincs az élete
aki Istenben bízik!

1997. IV. 27.
(Utószüret, 1997)

Vissza a címlistához