Péter András

Hol a róna a végtelenbe vész,
S a Berettyó laza partját mossa,
Hol a szikhát termését aszún osztja,
Áll az időben s a végtelenbe néz.

Iskolát lát termékeny iskolát,
Benne falusi, paraszt, pórfiat
Termővé érni a szent fedél alatt,
Jobb jövendőt, Hazát, és faját...

Hivatalát teljesíti várad,
a Sárréten pezseg már az élet,
tarlótüze perzsel loncos bokrot.

Lassan az ükunokáid „érnek",
s ajakjukon a Neved dicséret,
s tetteikkel babérozzák szobrod!

(Szeghalomvidéki Hírlap. 1942.)
(Hajdúföld, 1944. május 26.)
(Lélekváltság, 1996)

Vissza a címlistához