Város-köszöntő

Város-köszöntő

Egy irányba folyik a Körös
ezer meg ezer évek óta, -
¬bár mielőtt! szabályozták
olykor vissza is bodorozva -,
egy Nap alatt érlelte kalászát
Póhalom, a Páskom és Ugar,
s együtt lett puszta is ez a föld,
mikor rázúdult a török-vihar.
Egyként váltak humusszá őseink
akár fejfa, vagy kereszt alatt
s utódaikra mindig csak a gond,
száraz kenyér s a vita maradt.
Ideje lenne s itt az ideje
egyfelé evezni a Körösön,
s nagyobbat és egy ritmusra lépni
a Holnapba, mely ma ránk-köszön.

ltt a napja, mikor eggyé lészen
a két szomszédvár, Endrőd és Gyoma,
városfokon, ma sem gondok nélkül,
-bár gond nélkül nem éltünk soha-,
s félrerakva azt, ami elválaszt
bontani a lelki körgátakat,
kopogtat a ránkköszöntő század,
fogadni a jövő polgárokat,
közös kenyérrel, hozzá közös sóval-,
az sem baj, ha verejtékünk sózza-,
íveljen már remény-szivárvánnyá
nemzedékek robot-sorsadója!
Így köszöntsük frissen-városunkat,
mely valóság ezután leszen,
házasítsuk akaratainkat,
örömünket e szép ünnepen!

Ünnep van ma, beért a kalász,
közös a kenyér, közös asztalon,
együtt szeljünk s egyenlőn belőle
ezen a szép új határnapon,
amikor az ország tenyerén
Gyomaendrőd már új fogalom
s egykótával üzen a harang
Keselyűsön és az Ugaron.
Áldássá legyen minden áldozat,
s szolgálattá váljon a tevés,
békévé a lelki háborúság,
lírává a szép emlékezés,
és a holnap kemény vizsgáiban
kéz a kézben úgy álljunk helyet:
A Haza is becsüléssel hallja,
Gyomaendrőd - ezt az új nevet!

(Gyomaendrődi Híradó, 1989. április)

Vissza a címlistához