Vallomás

Vallomás

Magdónak

Én sem mondok már semmi újat néked,
a trubadúrok mindent eldaloltak,
s elsuttogtak szerelmes diákok
az orgonaillatos, holdvilágos
tavaszok selymes rétjein.
Nem mondom: Szép vagy,
tündérek tánca járásod ritmusa,
hangod muzsika. Mindahány
fedezetlen váltó lenne. Mindössze
ez légyen vallomásba szedve,
egyetlen szóban: Szeretlek!

Román boltíves konok koponyámban
tiéd a gondolat, Te vagy a gondolat.
Szívem érted hevülve sebesebben
kergeti szét a vért, és hívja vissza
folyam, folyó, patak és ér ereimből.
De nem azért, mert szép vagy,
mert csillag a szemed, és járásod ritmus,
hanem, mert szeretlek!

Endrőd, 1949 ősze
(Lélekváltság, 1996)

Vissza a címlistához