Szeghalmi álmok
Álmomban a Berettyó csobog
szülőhoni vén Körös felé,
és én matek-bezúgástól félek
botladozva a tábla elé.
Ablakon át Kárászékra látok,
majd könyvvel jutalmaz Fülöp Károly,
s szemembe szúr a budai reggel,
rádöbbent - félszázados álom.
Illó élet ó-romantikája
színesíti vénség napjait,
kámfor a pénz, és fogytán a gyógyszer,
idézem hát szép tegnapjait
tűnt időknek. A Fokközi-erdőn
s Mágor táján kérleltem a Múzsám,
epekedvén szép lányok után, bár
többször, mint nem, lekoptattak kurtán.
Péter bölcs fejét idézem,
iskolája szinte Betlehem,
túlélte a Heródeseit, és
hiszem kegyes hozzá a jelen.
Falai közt Nagy Miklós–i szellem
megoldást súg abban, mi nehéz:
Még az ólom is pehellyé könnyül,
ha fészket lel a kézben a kéz...
Mit izenjek? Csupán szeretet
és barátság minden vagyonom.
Kedveseim, kik nyomomban jártok
mind a kettőt Tinéktek adom.
A Jóisten ezerszer áldjon,
és legyetek nagyon boldogok,
lélekben köztetek maradok
akkor is, ha majd meghalok...
1996. XI. 25
(Utószüret, 1997)
(Városunk, 1999. június)
