Póri hiszekegy
Atyaisten a termő humusz,
belőle sarjad minden élet
az amőbától az emberig.
S el is tartja a tengernyi népet,
kalászt érlel, barmot legeltet,
s mégsem tűnik soha a bőség,
mert hozzá is tér vissza minden lélek,
szenvedés, vágy, álom és dicsőség.
Fiúisten az éltető napnak
bimbónyitó áldott sugara,
feldajkálja a kába rügyecskét,
mit megkínzott dér és zúzmara,
csókjaira lobbot vet az élet,
aranylik a hajlongó kalász,
pára lesz az ember homlokáról
a gondbarázda s ekéje a gyász.
Szentlélekisten szakadó zápor,
és békésen szemelgő eső,
hideg pohár a szomjan lankadónak,
s az elfáradt karban új erő,
sötétségben világló fáklya,
szeretetszegénynek szeretet,
s a bajlátott koporsói szívben
feltámasztja a reményeket.
Életadó Atyának dicsőség,
Életmegtartó Fiúnak hála,
Kiteljesítő Szentlélekistennek
munkálkodásunk tettes-imája:
Az adottakért, és az adandókért
felajánljuk teljes mindenünket,
barázdatipró, tiborci parasztok
így imádjuk Hármas- Istenünket!
Endrőd, 1942, Péter-Pál napja
(Lélekváltság, 1996)
