Pázmány Péter, légy a kalauzunk!

A 364 éves Pázmány Péter Katolikus Egyetem előtt!

Bihar szülte, honfoglaló-vérből,
nevelőanyja Toldi-származék,
új hitből lépett rá a rámai útra,
s magyarságán ez lett a pecsét...
Latin, görög, héber, és a német,
Róma, Bécs, Grác rozsdát nem rakott
szép nyelvére s míg Zrínyit nevelt,
Balassitól - Arany Jánosig
szebben magyarul senki sem alkotott!

Vitákkal harcolt – gályarabok nélkül,
hit erejével: vagyon , hatalom
nem részegíté. Skolákat rakatott!
S Bethlennel traktált, át a gránicon.
Lehet Nagyszombatból Trnava,
Bratislavává íródhat Pozsony,
majd négy-százados egyeteme
túlglóriáz trianonokon!

Leverhették róla a nevét,
míg szobra is vándorútra kélt,
újjászülte világfordulás,
bár tántorgunk még a kezdetén,
és az egy magyar igazság is él,
határokon is átfújja a szél:
Bethlennek írta: Míg Erdély létezik,
„senki sem pökhet gallérunk mögé!"

Pázmány Atyánk! Sokan nyomodba léptek,
Márton Áron, Mindszenthy, Apor,
de elkél ma is a Kalauz,
pogányok közt-hívő nyomdokon...
Lazul az erkölcs, minden eladó,
semmi se szent, és mindent lehet,
bomba a labda, s „nyalóka" a drog,
tisztának maradni „ó-dolog",
s kiszolgáltatott, aki szeret...

Légy a jóreményünk Pázmány Péter,
Sarkcsillagunk. Már hajnalodik,
s magához tér az új nemzedék,
példád ma is útba - igazít.
Visszanézve apró termeted látjuk
óriásúlni, tetteid nyomán.
Nem vész el az, ki példád követi
Krisztus hitében, túlnőve a mán...

(Városunk, 1998. október)

Vissza a címlistához