Nézd az árva parasztokat!

Sinka Istvánnak

Hallottatok messzi Décsről,
a szarvasi pusztaszélről,
hol az endrődi páskomok
végetérnek? Nagy por van ott.
Nyergeli a szelek hátát, és,
ha nagyon fáj a szíved,
könnyed rejti. Meg ne lássák!

Nagylaposról, dús Hunyáról,
Keselyűsről, Nagyhatárról,
van-é testvér tudomásod?
Száz kisparaszt mélyre szántott,
és most erdőt dúsul a gaz.
Ha hallgatsz fáj, ha szólsz, akkor
fejbevernek, pedig igaz!

Rombolt-tanyás határ-részek
némaságukkal beszélnek,
üregesek, fátlan lomposak.
S nézd az árva parasztokat!
Szemük örvénylik, nem remél,
hallgasd, mint sír érettük a
megszáradt tengerilevél ..

Testvérem, ha honi tájon
járnál, szemed nézzen, lásson.
Nem sokat segítesz véle,
de legalább szíved vére
forróbb lesz, mint főző-katlan,
s ha szólsz, fajtád lázadása
ölt testet minden szavadban.

Keselyűsön, Puszta-Décsen
vörös fény terül az égen,
lehet csak tökinda lángja,
mégis botot fog, ki látja...
Azt álmodtam az éjszaka,
csillag zuhant a zsarátba!

Őrménykút, 1954. szept. 15.

(Lélekváltság, 1996)

Vissza a címlistához