Neujahr's Lied

Clemens Müllemek

"Walter von der Vogelweide" -mondta
vígan a Minesängerek sorában,
ebédidőben, az építkezésen
s parancsnoka, az a hetyke Mayer
így rímelt rá: "Ó, te kelekótya,
minden zsidó fészket lel a szádban,
és ebben a Tímár Kameradban
társat lelsz hozzá, ahelyett, hogy lopnál,
szeget, festéket, amit eladhatnál,
kenyérért vagy mahorkadohányért!"
S végezetül ámene-gyanántként:
"Fingot sem adnék a humanistákért!"

Jó-Kelemen, szívbéli barátom,
magyar is akad Mayerből elég:
"Hadapród úr a holdvilágból olvas!"
ez a fizetség egy-egy versemért,
ami lehet gyengus is, de jónak,
s főleg életben tartani akar,
mert, ha nagyon vékony is a testi,
a lelki eledel éltető diadal.
Ami végül csak hazavisz egykor,
oda, ahol kedveseink várnak,
és addig átálmodtat a télen,
míg a pacsirta himnuszt zeng a nyárnak.

Túlélni Clemens, ez a feladat,
itt az Uralnak árnyéka alatt,
hátunk mögé hajítani a bút,
lélekben nem veszteni háborút.
S ha majd azt írják, hogy kétezer,
a pont utána: „Az győz, ki énekel!"
Mert az embert megölni meg-lehet,
legyőzni soha, ha Isten szeret.
Ő ültette belém e hitet,
levele remény, virága szeretet...

Ural, 1947. január 2.
(Lélekváltság, 1996)

Vissza a címlistához