Magyar zsolozsma 1995 karácsonyán

Árpáddal jöttek őseink e földre,
vérük öntözte termővé rögét,
s megtartásáért száz tusán csatáztak,
meghágták talján, bavár völgy ölét.
Haduruk, Tengri, vélük kélt harcba,
s a Boldogasszony dajkált fiakat,
míg a Fátumuk bétellett fölöttük,
vesztvén Lélt, Bulcsút, és hadaikat,
csak az a hét gyászmagyar maradt...

S maradt a többi öt törzsek magyarja,
s hun-székelység a Kárpátok ölén,
lóról a póri életre szorultak,
szálkák szláv, germán körmének hegyén.
Kényszer s bölcsesség súgta hát a nagy-
fejedelem Géza úr-vezérének,
régi módra élni nem lehet,
nyugat –béli metrumba kell törni
az őshitű, büszke nemzetet!

S lőn fiából, Geyza-fia Vajkból
István az első, szent magyar király,
oldalán, nőül Bajoz Gizellával
- méltó hódolat néki is kijár-,
és az ó-ország, tövises kereszttel
Koppány - véres Európa lett.
Nem adták ingyen: Imre herceg fénylik
a Hadak útján, bús népe felett,
mint ár és fedezet...

Huzatos hon a Duna-Tisza mente,
kit űz a sorsa, az mind erre jár,
levente kellett vészes, Hunniának,
s jött a hős lovag, Szent László király
majd, mit az Árpádok öt-hat nemzedéke
nem győzött aggyal, és a kard vasával
védték azt később Erzsébet és Margit
égostromló, szűztiszta imával,
Égi Patrónával...

Nagy Lajos földje, három tenger martja,
Hollós Mátyás a törvény s tudomány,
bár utóbbiért atyja volt a bástya,
mert a határon kaszált a halál.
Déli harangszó mondja a világnak,
mi történt egykor Ó-Belgrád felett
Hunyadi János és Fráter Kapisztrán
zászlaja alatt. A világ siket,
soha nem fizet...

Dózsa trónusa, Szulejmán Mohácsa,
széttépett ország: Ez a felelet!
Meghasonlottak rút visszavonása:
la illah Allah Budavár felett.
De Erdőelvén, Gyulák városában
új hazát teremt egy fehér barát.
Kis-Magyarország, Kanos Báthorykkal
Bethlennel és Rákócziakkal
jövőt hordozott századokon át.

S új csoda támadt: A Pro-Pátriá-val
Máriás zászló fennen lobogott,
míg a Nagyságos Ferenc fejedelem
glóriául Rodostót kapott
De így is világolt, éltetett a példa,
kossuthi lázig megtartó erő.
Ezt is túléltük Széchenyi nyomán,
Deák-bölcsen. Bár két Trianonnal
ki tudhatja még mit hoz a jövő?!

Moszkva-tépő hígagyú Leninnek
torz eszméje lett az új határ,
s batukánját Rákosinak hívták,
s ágyvető Kun, s Károlyi Mihály.
Horthy közjáték. Bitós Kádár nyomában
csak egy név fénylik a véres listán:
- mert a jó-magyar vörösben is az-,
így ragyoghat a NAGY IMRE neve tisztán,
és ez, testvér, sós-könnyű vigasz...

Saját sorsomat nem sírom Istenem,
Jézus-születés áldott ünnepén,
hordom fronttal és Szibériával,
börtönnel az aggkor küszöbén.
Ahol születtem tanyaomladékok,
koldusélet: És fogy a magyar!
Kassa – Zimonytól - Csíkszeredáig,
Pozsonytól Udvarhely városáig
űzött az ima, a szólás, a dal:
Árpád földjén cseléd a magyar!

Isten-gyermek, barmok jászolában
dicsértessél s kegyedbe e dalt
fogadd úgy, mint Szent Atyád egykoron
honát foglalni küldte a magyart,
s vedd, ha úgy tetszik rozzant életem
áldozatul. A halál se fáj,
ha tudom, hogy űzött, árva népem
jövőjére áldás fénye száll:
Hol vagy, hol vagy új István király?!

Budapest-Kelenföld, 1995. XII. 23-26.

(Városunk, 1999. december)
(Lélekváltság, 1996)

Vissza a címlistához