Két sírvers az Uralból,
de úgy lehet három!
Előbb Waltert rugdosták agyon,
mert nem vallott semmit-senkire.
"Katona voltam - tettem a parancsot!"
- válaszolta kérdéseire .
az MVD-snek, ki dühbe gurult,
s a tolmácsát, Herskovics urat,
Ungvárról, is "lebüdöszsidózta",
- Sztálin alatt vígan kélt e nóta-,
mivel "elszabta a szövegét".
S mert nem akart kínjában vallani,
Walter kamarád elharapta nyelvét!
Herskovics urat eladta Benes,
szovjet polgár lett, tele rettegéssel,
amit nem osztott meg a hitsorsosokkal,
inkább rámbízta a tántorgó gojra,
mielőtt ő is elindult "haza",
Uzsgorodba. Többször is kerestem,
s nem érkezett meg oda soha.
Walter nyomába Peter Kackmann lépett,
a porosz parasztfi, Scharführer SS,
lovagkeresztes, verébszelidítő,
csupa-mosolygás, barakkmindenes.
De ő sem "köpött": Nem volt mit neki,
csak harminc gyűrű a tankágyú csövén,
ennyit lőtt ki a sztálini nyájból,
négy frontévének halálmezsgyéjén.
Végül elhitte Povalikin hadnagy,
mikor eleven piros vért vizelt,
s kegyként megtette fagyos-krumpli-csősznek,
bottal járt, gerince megrepedt.
Úgy hagytam ott, huszonötévesen,
öregebbül, mint Édesapám.
Árvalányhaj lengedez a sírján.
Ellenség volt? Mit írjak, Hazám?
Ural, 1947. Fejben „hoztam haza"
(Lélekváltság, 1996)