Két szombati strófa

Két szombati strófa

I.
Jónapot álmos szombat,
mit tegyek máma, mondjad?
Jeges az út. Kenyérért voltam,
s bottal több esést megspóroltam.
Míg most az ebédet várom
a napi sajtót ókumlálom...
Elment Chirac. Becsületrendet
osztogatott, tudván a rendet,
nagyot Árpinak, Mécsnek, Fürnek,
a Lázárhelyi "felköttetőnek",
aki Nagy Imre ellen vallott,
s inkasszál madaras malasztot.
Egy-banda Rejtő Ferenccel,
- Notre Dame-tövi súgóember -,
s az egész majomparádé,
rájöhetnél már Tímár Máté.
Az élet elfut így is, úgy is,
vidáman, búsan, szomorún is,
örvendj annak, ha békén hagynak:
Jónapot szombat! Maradj magadnak!

II.
Panasz a négyzeten! Látod?
Mit lehetne még csinálnod,
töröd a fehér kopakot,
és a szürke alkonyatot
villamos suhanja át,
de felisszák zaját a fák...
Olvassam Ábelt? Tízszer
Blankával háltam életemben,
s a Hargitát jobban szerettem...
Fél-hat. Vacsorára kell várnom,
de fürödtem, könnyen megfázom,
Sinkát olvasok, Kányádi Sándort,
Dzsidát, a hívőn, jámborul bátort,
majd a rejtvény-kockákba lépek.
Kínrímek ezek? Hát az élet
nászút talán? Eképpen élek...

1997. I. 18.
(Utószüret, 1997)

Vissza a címlistához