Karácsonyi ének '98

Mikor létünk a télbe dermed,
s tűlevelek zsoltárt zizegnek, de jó
tudni, hogy nemsokára megszületik
értünk a Gyermek!

A nap fénye parázzsá válik,
gondok ködében holnap se látszik,
Heródesek reánk vadásznak -
magyarságunk kihívás másnak-,
esettjeink bízni se mernek,
de jó tudni, hogy nemsokára,
megszületik értünk a Gyermek!

Kárhozottak, akár a patkány,
lopakodnak a kertek alján,
eloroznák azt, ami éltet,
Körösbe dobni falevélnek,
de jó tudni, célt sose nyernek,
megszületik értünk a Gyermek!

Ami álmaink rejtekét járja
akasszuk a karácsonyfára,
és hódoljunk szív–verés-dallal
ezt rebegve: Mennyből az angyal...
S tűnik a köd, a bilincs enged:
Megszületik értünk a Gyermek!

Vén szívem kopott tilinkóján,
rekedtesen, a régi kótán,
köszönöm azt is, hogy még élek,
sorsomnak mélye remény-fészek,
jut belőle mindenki másnak,
kikben a sors tüskéi fájnak...
Nékik dalolom: Boldog Karácsonyt
hozzon a Gyermek, kedves barátom!

Zengjük együtt: Jézusunk, ládd:
itt ez a drága Magyarország,
világ bitangjába volt vetve,
holnapja, jövője se lenne,
ha kegyelmed nem gyámolítaná,
esettjét hinni nem tanítaná:
Hogy az, ki hinni, tenni nem mer,
Önmagát ássa el az az ember!

Dicsőség az Úrnak az égben,
békesség az ember szívében,
megigazulást minden népnek,
küszöbén újabb ezredévnek.
Ezer áldást magyar hazánknak:
Boldog Karácsonyt Embertársak!

(Városunk, 1998. december)

Vissza a címlistához