FORGÁCS GENOVÉVA (Rózsahegyi Kálmán Kistérségi Általános Iskola és Óvoda, Gyomaendrőd)
ELEVEN RAJZÁS
Clarissa Upchurch-nek
te andráskeresztek mögül
kivillanó üveg
ahogy te hozzám visszaszólsz
nem csillansz senkinek
te ékes okkersárgaság
én-ablakom! maga
vagy a falhályogon látó
Világ Vakablaka
de hol? a Víziváros ez?
Liget-környéke tán?
hol vagy én háremudvarom
kutaddal Pest-Budán?
hát ez? parádés kőorom
rajt' kard pajzs napkorong
köríves téglaboltokon
gang! udvar! merre kong?
ki mintázta sellőalak
Medgyessy? vagy Maillol?
lábujjhegyen szobor? vagy él?
szólít? idehajol?
e langybarlangos kapualj
mi udvarfákra lát
hogy üvegrácson idesüt
a keramitvilág?
sor oszlop! seregeljetek
hermák! baluszterek!
eleven rajzás mintakönyv:
legyek újra gyerek
te voltál Vitruviusom
ringattál térdeden
– jer! legyek újra egy veled
s aszfaltunk Pest legyen
HUNYA GRÉTA (Kner Imre Gimnázium, Gyomaendrőd)
GALAMB
ha én galamb volnék
éjt-nap barangolnék
színek szelek szárnyán
lennék a szivárvány
ne agyaggalambnak
lennem! s ne is annak:
ne postagalambnak
csak igaz magamnak:
töltsed szentelt kedvem!
rájuktelepednem –
Tridenti Zsinatra
volt nékem kiadva:
elcsendesedőkben
szívig-csendülőben
nékik felszárnyaljak!
lássa torony s padlat
s mondja: „ott megy! ott száll!"
kegyet vélem osszál
megdidergő árva
világom bejárva
völgyben s fenn a tetőn
örömhír-hirdetőn
szentelt úrasztalán
fénnyel árasztanám
kappát és paténát
- ezüstkék egén át
csíkot hasíthatnék
s Úrnál oda hatnék
- bírnám engedelmét
hírdetnem kegyelmét
akkurátos szépen
akár oltárképen
add hogy meglássanak
fellegjárás alatt
búcsú és körmenet
add, hogy felnézzenek
„ni! ott repül! ott száll!"
hitet vélem osszál
bennem-és általam!...
köznép és káptalan
alulról szemlélnek:
„ott megy a Szentlélek"
ha én galamb volnék
éjt-nap barangolnék
HUNYA RÉKA (Kis Bálint Általános Iskola és Óvoda, Gyomaendrőd)
HONVÁGY
Pete Györgynek
világtájak távol tájvilága
vándorkedvem újra tágra tárja
havas hegylánc zordokon világvége
- felbizsereg talpam mehetnékje
onnan hívnak túlnan odavárnak
nekivágnak hetedhéthatárnak
eldobódni olyan röppenéssel
milyet csak a kormorán merészel
felhők fölé emelj szárnycsapásom
(ó csak fel csak el a vadcsapáson)
szempillámon remeg az ég alja
tengerrengés felhalló morajja –
reng a tenger domborzati mása
feldereng a glóbusz elforgása
hét sugárküllő torony világol
megölelve tart közel s a távol
Földem gömbörületére látok
s megölelve tartom a világot
PESTI LAURA (Vásárhelyi Pál Szakközépiskola és Kollégium, Békéscsaba)
Nem fekszem itt
az „I Am Not There" után szabadon (ismeretlen költőtől fordítás)
Ne állj e sírnál ne sírd el könnyeid
Nem itt vagyok. Nem fekszem itt
Ezer szél vagyok nyargaló vihar
hókristály vagyok gyémántjaival.
A búzamezőn vagyok a déli verő
vagyok őszi eső lágyan permetező.
Reggel ha kelsz én a felsurranás:
vagyok az égig emelő szárnycsapás
mikor madár köröz s mind feljebb repül
vagyok az éjben hunyorgó csillag-űr.
Ne sírd el könnyeid: a hant alatt
Nem vagyok. Ne hiddd el holtomat
SIPOS FANNI (Kner Imre Gimnázium, Gyomaendrőd)
Babafürdetés
(Krisztinek, aki Kismama lett)
fülecske orrocska körül zibegzubog a
Pezsgés-Bozsgás
s Ő NagyMindSzentFelsége képe máris
Pirospozsgás
nagy kád-úsztatóban pofozza középre
marokra fogja
s úgy üldözi gumikacsáját csibészes-
mosolyogva
De ha jön a Szappanos Csutak a Túlság a
forrómeleg
dörgölős fürdetés: szájkeserve legörbül
elbigyereg
nagyapa gyilkos! hüpp hüpp! nagyanya ne!
méccte satrafa
rondája! vadállat hüccs erissz el! mond a
Bömböli-Baba
szeme-csípi-szappan: dúl-fúl hosszában-
keresztben
kapálódzó sakál – sempre forte üvöltő-
füröszthetetlen
a Baba a Főpap Világcsászár – körűle
sürög-forog
a Föld: trónereklyék várak kolos-és
monostorok
hitünk a Baba: szent hit Ő és nekünk-
drága hit
ha felmutatják fütyijét-popiját – oltári
imádandóságait
szívünk érte dobog érte él repes-és
hasad
OLTÁRISZENTSÉGNÉL is Több-s Legesten Leg-
MÉLTÓSÁGOSABB
SZABÓ KINGA (Tildy Zoltán AMI és EPSZ, Szeghalom)
Romgyoli-bongyoli
Illyés Gyulának
rongyok rongyok rongyok mindenütt
rongy a hitvallásunk rongy az életük
a cafrang a mentség a cafrang a vád
fátumot-szerencsét hordó rongybabák
szertehulló – szeméten tespedő
világunk ez a rongykereskedő
szájjártató de esze nem forog
álmában is vásáron kujtorog
mi tegnap újdonúj volt s vadonat
elócskul mára – cseppet sem divat
öltve vón' éret anyját gyermekét
ma már csak elhordott rongy fél szemét
Yachton mólókon rozzant stégeken
pojácapózban ráng a manneken
fél táti szájjal kelletőn liheg
csillant lamékat sánzsánt resztliket
csámpás-idétlen dugja lap hasát:
hurrá a győztes idiótaság!
nem asszony: hímringyónak öltözik
s fiúsan odatátja lábközit
mert mennél kihergeltebb kódorabb
annál sivalkodóbb a kofa had
szörmék ködmönlő lompos potrohok
- kárál kukucskál lyukon kuncsorog –
zabrál aki él: dúr-markolász-szerez
szerezni! - - - az élet fűszere ez
ha ki nem szerez az megszerezhető
két kézzel adja: rossz portéka ő
s túlad magán mert gyors elócskulás
a sorsa – nem adja? doszt adja más
Rongy örvénye – vásár! ténfereg forog
lemezek ízek-bűzök rongy tranzisztorok
Világ cafrangja én! hol aki kiás?!
nem ember aki nem hisztériás
nem ember aki nem szerezni él
nagy-mindent akaró rongy semmiér'
Tervek a bolhapiacon – s a viszketeg:
harácsolás a tetű-hiszekegy
harácsolás a láz a tűz a trükk:
rongyok rongyok rongy az életük
CSERENYECZ ÉVA
Az egész gyerek
„ mid fáj?" – mond az anyja
s ő csak pityereg
„fáj – és úgy mutatja-
az Egész Gyerek"
fáj a láb a lábnak
lábnak lenni fáj
ilyen a világnagy
testi belviszály
fáj a kéz a kéznek
egyre bütykösebb
minden ujja nézd meg
bibis: csupa seb
fáj a lét a létnek
életnek a lét
mit sirathat? nézd meg:
életelemét
fáj a mozdulatlan
fáj a mozdulat
nézd meg mi fogatlan
bambulán mulat
„mid fáj?" – mond az anyja
S ő csak pityereg:
„fáj – és úgy mutatja-
az Egész Gyerek"
POLÁNYI ÉVA
Föld
(Varga Lajos Mártonnak)
a föld nem érzelgős nem regényes
én leszek a tized huszad százezredik
a föld nem finnyás a föld nem kényes
ha majd föld a földdel
elkeveredik
mind mint a leterített kuglibábu
jajdul lépem májam jaj szívem
reng ráng rúg felszökken: ugrilábú!
lekalimpalappad
- elpihen
a föld nem törődik gonddal könnyel
de alapjában véve jót akaró
magába göngyöl özön közönnyel
aranyderű terítő
jó takaró
a föld nem boldog nem szerencsétlen
neki nem szűk és nem tág a tér
szállva gyalogszerrel szomjan-étlen
ki eljut odáig:
földet ér
TURNÁR MARIANN
Fogyasztói társadalom
(kabarészám)
amott mulatnak a komák:
mastan nyílott ÚJ MÁK-DONÁLD!
átugrálok bokrot-árkot:
int a Magos Szuper Márket
onnajt tűz a Trasz Parense
odatódul Koca Emse
három is van héthatárban
versenyt bőségben s az árban
jobbrul Egyik balrul Másik:
vásálhatok dögrovásig
vásálok is! estve-reggel
veszem ha mi kell s ha nem kell
polcról seprem, s tömöm nyomba'
degeszre tőtt tíz szatyromba
szórni pénzem sose bános
s úgy mélázok portékámon
mi tömérdek változatos!
egy a más sarkára tapos!
ha nem bélemen s a számon:
átalmegyen fáskamrámon
csinvat perkáll: ezer vég van
nincs ő nálam fogyatékban
ömlesztve is halomban áll:
pajta! góré! – dugig-hombár!
ittasulok részegülök
vásárfia hátán ülök
honnan annyi pénezm? gőzöm
sincsen – abban hempergődzöm
kis félpénzért megduplázza:
istenház az Áru Háza
ösztökél s ád lelkierőt-
Szuper Márket Színe előtt
fel az Üdvbe vinni fog:
elfogyok s majd nem fogyasztok
megszépült- Épen s Egészben
lesz idvez Szív Szél Hűdésem
MÉSZÁROS MIHÁLY
Elaggott emberpár
nem volt ő se volt mindig ilyen
öreg mámi
meg az én szívem se volt ilyen
aggastyáni
valamikor ezt a lányt ezt ezt a
lányt szerettem
mert lány volt édes-egy én
édes szentem
suhogó sudaras lobogó
labahajúság
szerettem szívét lelkét búgó
hangja-húsát
szolgáltam s most is most is
szolgálom híven
amíg ő kiterít vagy én őt:
őt kiterítem
MÉSZÁROS MIHÁLY
„Fennállásom" ünnepére
kilencvenegy év van hátamnak-megette
már én sem vagyok az a
napos kiscsibe
valamerre gyüszmékelek a fene megette
be jó volna belekarolni de
nincs nincs kibe
nincs aki vélem gyüszmékel vélem hágdal
most hogy hosszú „fennállásom"
ünnepelem
„fennen állok": ez van én forgok a világgal
és nem az van hogy a világ
forog velem
MÉSZÁROS MIHÁLY
Visszakapaszkodás
Ferenc Győzőnek
ha feldönt a földindulás ha ledönt elönt a magma
te csak kapaszkodj kapaszkodj
kapaszkodjál a szavakba
alázuhan lázad: nincs már: mindened leáll lerobban
huhogva hebegsz-habogsz
félrebeszélsz a deliriumban
csak szózigyvizagyvalakék bigybugyborog a szádból
aki habot túr: varcsog a
véres habók amit okádol
akkor is! zúgolódj! verd el! körmeid véresre csikarjad
a szavakon lógvást! te csak mondd
mondd az igét az igéhez varrjad
java-éned: akarjad még ha szólni erőd is meghaladja
elharapott nyelvvel: akkor is
ha buggyant ha blőd ha zagyva
akkor is kínlódd ki halálig halálba-hörögve
ha már gyomrodban torkodban
gerincszeleteiden az ökle
a kék ég csuromfeketébe fúl földed zöldje elolvad
a talpalatnyit is rángatják
azt is:kirángatnák alólad
ahogy denevér lóg dögös dóm-tér barlangjában
eb a sintérhurkon a pók
pókfonálon féreg a fában
nagy-erős a szó: acélcsővázharangtoronyállványzat
felmentő milliom szósereg
veled-kapaszkodva lázad
harcolj! légy hatalmas! el innen! vissza! verjed ígéddel
konok szálegyenest: úgy állj!
megvetett láb le ne térdelj
a szó: herepáncél! sisak a koponyád! melled a vérted
a pajzs szemnemlátta körös-
körül: menteni jönnek érted
ne csak gondold: harsogd! még! rajta! ne késs el
vele! vak dühvel szakajtsd
szórd rá vad nekibőszüléssel
Keresd tagolva értelmezd: majd visszahőköl- bízvást
hihesd: ez a legesleg-
utolsó életre váltó kihívás
ha feldönt a földindulás ha ledönt elönt a magma
te csak kapaszkodj kapaszkodj
kapszkodjál a szavakba