 |
|
hazatérők esélye a túlélésre a hallgatás, életcéljuk a felejtés volt. Hét évtized távlatából, már egyre kevesebb túlélőnek adatik meg a lehetőség, hogy felelevenítse a szomorú emlékeket. Emiatt egyre fontosabb, hogy a rendszerváltás óta átadott és valamilyen formában lejegyzett információkat megörökítsük az utókor, s közzé tegyük a jelen és jövő nemzedék számára.
Muth Ádám visszaemlékezése felbecsülhetetlen értékű, a korszak és Gyoma történetéhez kapcsolódó iratok, dokumentumok óriási hiányossága miatt. A forrásértéke rendkívüli, mert reálisan, valósághűen, elferdítés nélkül adja vissza a történteket, megvilágítja a legújabb kori magyar történelem egy elhallgatott fejezetét.
A kézirat végén olvasható adattár az eddigi legteljesebb összeállítás az „orosz katonai hatóság által munkaszolgálatra igénybevett azon [gyomai] egyénekről, akik német származásúak és magukat magyar anyanyelvűnek vallják", valamint azokról, akik a táborokban és útközben meghaltak. Nevek, sorsok, kettétört életek kapcsolódnak hallhatatlan füzérbe. Egy embertelen kor dokumentumai.
Olvassák Muth Ádám visszaemlékezését tanulságul, hogy soha többé ne történhessen hasonló!
„Muth Ádám vasbetonszerelő. (Gyoma, 1927. december 3. – 1997. június 16.)
17 évesen, 18 éves nővérével együtt, mint német származásút, kivitték a Szovjetunióba... Tűrte a megaláztatásokat, de ennek dacára megbékélt a dolgokkal, igyekezett tisztelni és becsülni az embereket... Segített a német származású deportáltak emlékművének felállításában, az elhurcoltak névsorának összeállításában. Kéziratos visszaemlékezéseit a Városi Könyvtár őrzi." - olvasható a Gyomaendrődi ki kicsoda - felesége, Muth Ádámné Takács Etelka közlése alapján lejegyzett - szócikkében.