 |
1914. november 13-án született Gyomán. |
Visszakapaszkodás
(Ferencz Győzőnek)
Old age should burn and rave at close of day
Rage, rage against the dying of the light
Dylan Thomas
ha feldönt a földindulás ha ledönt elönt a magma
te csak kapaszkodj kapaszkodj
kapaszkodjál a szavakba
alázuhan lázad: nincs már: mindened leáll lerobban
huhogva hebegsz-habogsz
félrebeszélsz a deliriumban
csak szózigyvizagyvalék bigybugyborog a szádból
aki habot túr: varcsog a
véres habók amit okádol
akkor is! zúgolódj! verd el! körmeid véresre csikarjad
a szavakon lógvást! te csak mondd
mondd az ígét az ígéhez varrjad
java-éned: akarjad még ha szólni erőd is meghaladja
elharapott nyelvvel: akkor is
ha buggyant ha blőd ha zagyva
akkor is: kínlódd ki halálig halálba-hörögve
ha már gyomrodban torkodban
gerincszeleteiden az ökle
a kék ég csuromfeketébe fúl földed zöldje elolvad
a talpalatnyit is rángatják
azt is: kirángatnák alólad
ahogy denevér lóg dögös dóm-tér barlangjában
eb a sintérhurkon a pók
pókfonálon féreg a fában
nagy-erős a szó: acélcsővázharangtoronyállványzat
felmentő milliom szósereg
veled-kapaszkodva lázad
harcolj! légy hatalmas! el innen! vissza! verjed ígéddel
konok szálegyenest: úgy állj!
megvetett láb le ne térdelj
a szó: herepáncél! sisak a koponyád! melled a vérted
a pajzs szemnemlátta körös-
körül: menteni jönnek érted
ne csak gondold: harsogd! még! rajta! ne késs el
vele! vak dühvel szakajtsad
szórd rá vad nekibőszüléssel
keresd tagolva értelmezd: majd visszahőköl - bízvást
hihesd: ez a legesleg-
utolsó életre váltó kihívás
ha feldönt a földindulás ha ledönt elönt a magma
te csak kapaszkodj kapaszkodj
kapaszkodjál a szavakba
AZ IDŐTLENSÉG PARTJAIN
(Károlyi Amynak)
a legvégén, amikor már semmire sem volt - csak arra
maradt ideje, hogy az idő telését-múlását figyelje
a telés-múlás figyelése a figyelem oly torlódását ered-
ményezte, hogy már csak a múlás belemúlása a telésbe
felemésztette minden idejét
majd amikor nem győzte már és az idő kevésnek bizo-
nyult önmaga telése-múlása figyelésére, feladta a küz-
delmet
az ömledező lét odaadó figyelmetlenségének szentelte
minden figyelmét s onnantova olya szórakozottan peregtek
napjai, hogy azok telését-múlását észre sem vette
elérkezett az időtlenség partjaira és ez volt az ő megér-
kezése
A VILÁG
a világnak ami még hátra van:
ameddig én vagyok
csak én egyszer hanyattvessem magam
és a világ halott
a mindenség az én irhám foglya
belülről összenőtt
egyszer bedobjam - ő is bedobja
azt a törülközőt
s ez százszor-százszor százezer atom-
háborúnál nagyobb
szép kis fantom-világ lesz mondhatom
ha én már nem vagyok
