 |
Endrődi cigányzenész hagyományok és emlékhely |
|
Értéktárba kerülés ideje: Előterjesztő: |
|
|
Az endrődi cigányság között voltlak olyan családok, akik a hagyományos foglalkozások (vályogvetés, libatépés, birkanyírás) mellett muzsikálással is foglalkoztak. A muzsikálás tudománya apáról fiúra öröklődött, sokszor apa-fia, nagybácsi, sógor játszott együtt a zenekarban. A 20. század első felében már neves cigánybandák működtek Endrődön, számuk elérte a 10-et. A Dógi, Rácz, Rostás, Puj, Rafael családokban dinasztikus formában öröklődött a zenei hagyomány. Repertoárjuk gerincét a magyar nóta képezte, csak kisebb számban játszottak archaikus roma zenét. Főleg virrasztókban csendültek fel a régies dallamok. A híres endrődi cigányprímásról, Farkasinszki Imréről Márton Gábor írt életrajzot, a könyv 1987-ben jelent meg. A leghíresebb endrődi banda tagjai Farkas Ferenc terc-prímás, Dógi Guszti kontrás, Jovi Elemér brácsás, Dógi Zoltán bőgős, Farkasinszki János cimbalmos, Farkasinszki Imre prímás, id. Farkasinszki Imre klarinétos, Farkasinszki Gyula csellós, Dógi Béla segéd-prímás voltak. A második világháború után az 1950-es 60-as években sorra bomlottak fel a vendéglőkben, kávéházakban játszó cigányzenekarok. Endrődön, a Dombszögön az 1980-as évek végéig működött zenekar. Legtovább – a prímás halálig – Botos János cigányzenekara működött. Néhány éve a cigányzenekart újjászervezték, tagjai Puj Ferenc, Dógi Csaba, Rostás József és Lakatos Béla. Az endrődi cigányzenészek emlékét őrzi a Kossuth téren felállított emlékmű, ahol minden év november 1-én megemlékeznek az elhunyt zenészekről. Az emlékmű fontos szerepet tölt be az emlékezet megtartásában, s mintegy szimbolikus emlékhely hirdeti a cigányzenész hagyományok jelentőségét. |
|
|
|
|
|
|
Postacím:
Nyitvatartásunk:
