A közönséges medvelepke (Arctia caja) egykor sokfelé előfordult, mára azonban drasztikusan megritkult. "Év lepkéje" program ezért is jött létre, hiszen célja, hogy felhívja a figyelmet a természetvédelmi problémákkal érintett fajokra.

Elülső szárnyai sötét krémbarna alapszínűek, amit márványszerű fehéres-sárgás mintázat szakít meg, ami jól elrejti a megfelelő környezetben. Hátulsó szárnyai vöröses narancssárgák hatalmas kék foltokkal.

Hernyó korában sok olyan növényt elfogyaszt, amelyek mérgező anyagokat tartalmaznak. Az ezekben található kémiai anyagokat képes lebontani, majd átalakítani gerincesek számára kellemetlen ízű vagy akár mérgező anyagokká.

Látványos, riasztó színezetét és mintázatát veszély esetén villantja ki, amelyek mérgezőségére hívják fel a figyelmet. Másik védekező fegyvere a feje mögött látható mélyvörös szőrpamacs, amelyet szintén veszély esetén villant ki, és ebből képes kis mennyiségű irritációt kiváltó folyadékot a támadójára spriccelni.

A medvelepke képes hangot kiadni. Mivel éjszaka aktív lepke, a denevérek zsákmánynak tekinthetik. Viszont a lepke cincogó hangot ad ki, ami egyrészt megzavarja a denevérek tájékozódását. Ha mégis elkapják, akkor a rossz ízével társítják, így a denevérek megtanulják, hogy ez a lepke nem ehető.

Lepkeként július és augusztus között lehet vele találkozni. A nőstény a gömb alakú petéket csoportosan teszi le. A hernyók kikelés után rögtön táplálkoznak, a legtöbb lágyszárú növényt elfogyasztja, de bizonyos fásszárú növényeket sem vet meg.

A hat centiméter hosszúságot is elérő hernyó testét világos szemölcsök borítják, amiken a hátán fekete, a hasi oldalán vörös, sűrűn álló és hosszú szőrök díszlenek. Ennek a szőrzetnek több funkciója is van. Egyrészt védelmet nyújt, mivel irritációt okozhat bőrfelületre jutva, másrészt bábozódáskor egy laza szövedéket készít maga köré, amibe szőreit szövi bele. Bebábozódva telelnek az avarszintben és tavasszal folytatják a táplálkozást.

A parlagok felszámolása a medvelepke állománynagyságában jelentős csökkenést okozott és visszaszorult a természetes élőhelye. Ritkulása ellenére nem védett.