Fokközi ballada

Bús Kenyeres Dávid,
az ökröket hajtja
kalapja szalagját
a szél lobogtatja,
hívja, csalogatja:
Nagy a világ, Dávid!
Gyere, csak az úrnak,
s a kutyaütőknek
zsíros falat jár itt.

Jó Kenyeres Dávid
az ökröket hajtja,
kalapja szalagját
a szél lobogtatja,
bárhogy csalogatja,
mert itt marad Dávid
Kárász ökrészének,
heptika-halálig,
a koporsójáig...

Támad-é új Dózsa?
felelj öreg tölgyfa,
ezt ígéri Sinka,
ágadból a botja...
S megéli-é Dávid,
Ő, vagy a porontya...?

Fokköz, Szerelem-tanya, 1942

(Lélekváltság, 1996)

Vissza a címlistához