Éjféli töprengések

Bohó ifjan azt hittem magamról
Homlokomon a dicsfény ragyog,
megvénültem, mostmár jól tudom,
csupán esendő tamás vagyok...

Vétkeim számosak jól tudom,
de poklot jártam idelenn a földön,
búsítottam, vigasztalót írtam,
s kalászt szedtem áldott anyaföldön,

mára nem maradt semmim, egyedül
a hitem, s hogy munkára születtem.
Adj békés álmot Örökké Virrasztó,
és a holnapot újrakezdem...

Olyan magányos vagyok,
mint a gomb, ha lehull a kabátról,
távol tőlem a két Fiam
s Ég - Föld választ el Édesanyámtól:
Ne hagyj el Kezdetlen - Végtelenség,
értem is meghalt az Ember Fia,
simítsd álomra két szemem
Mindnyájunk Anyja, Mária...

(Új Ember, 1986. aug. 10.)
(Lékváltság, 1996)

Vissza a címlistához