Az öreg Mayer!
Mayer János a Miatyánkot
olykor Vater Unser-re cserélte,
de mint somogyi ,,rosseb-baka
büszke volt iker-nagyezüstjére,
mégsem lett "vitéz", pedig hívták,
csak a nevét magyarosítsa:
"Ezt örököltem!" - így felelt rá,
s a Heimat-ot Hazámnak hívta...
Mégis marhavagonba űzték
-"pártkutyaólnak" kellett a háza-,
bár nem halt éhen a Duna-közelben,
a termékeny Bajorországban,
sírva fakadt, ha a rádióból
a Himnuszunk csendült fülébe,
s holta előtt felében "deutschul"
így született végrendelkezése:
"Rokkomra anagyezüstöket
tűzzétek, a csapatkereszttel,
s koporsómat töltsétek meg bőven
zsíros, fekete, somogyi földdel,
s keresztemre gravírozzátok,
ganz egal, hogy mint szól a város:
Itt nyugszik az Ungarische Schwabe
idősebb vitéz Mayer János!"
Így történt-é, vagy csak így mondják?
Mesének is csodaszép lenne,
bár valóság, találkoztam véle
az elűzöttek "heimat-szerelme",
s a bitangokat, kik valakit űznek,
léhás ocsúk - vetőmag-embert,
büntesse meg az igaz Isten,
akármilyen bölcsőben rengett...
Az öreg Mayer a Miatyánkot
olykor Unser Vater-ra cserélte,
de mint somogyi ,,rosseb-baka"
büszke volt két nagyezüstjére,
Véle temették s a keresztjén
"vitéz" lett, ki mindig is az volt,
s a Hadak-útján egy csillaggal
fényesebb lett a magyar égbolt!
1993. X. 13.
(Utószüret, 1997)