A Bartók Béla úton
Megtévedtek a csillagok,
szeptember-rétre november
csorgatja állott nedveit,
és az, aki tavaszra vár
tettetlen téttel is veszít.
Mogorvul, akár az idő,
s önmagával is összevesző
beteg. Kedve se, semmije,
csak lélekmentő ó-hite,
mit őseitől örökölt,
s véle takarja majd a föld...
Varjak károgták ezt felettem,
míg a fiam sírjától jöttem...
1996. IX. 16.
(Utószüret, 1997 )