Magyar ballada

Magyar ballada

"Földosztó miniszter!"- írta a Szabad Nép,
a háttérben kéklett az Ural,
s árvalányhaj lengett a sírokon.
Fogolysírokon. Onnan kélt e dal,
ahol akkor voda-kanalat ástunk,
két méteres vízvezetéki árkot,
jutalmunk lett a negyedéves újság,
túltermelésért. Ilyet még ki látott?
Gödörtársam, jó Sendula Ignác,
halászlegény Bácska-Óbecséről,
megtörölte izzadt homlokát, és:
,,Adta a másét!" - vélte az egészről.
Molnár Sanyi, dévaványai
kocsisbéres pedig így vallatott:
"Mondja meg mán, hadapród uram,
aki itt van, az is kaphatott?!"
S tíz holdat a Foult - Springer báró
pusztájából ígértem is menten.
Megfizette: "Ha fiam születne
Imre lesz az!" S ásott tovább rendben ...

Hazajöttünk. Szanatórium,
lyukas tüdő; állami gazdaság,
kitelepített földönfutók élén
gyapotvirágos, poros pusztaság,
s a reménye majdhogy éppen semmi,
hogy végetér. De meghalt Sztálin,
fordult a Föld, s Nagy Imre neve csengett
SZABADSAGOT, mint vers végén a rím!

Túlörültem. Ki is rúgtak érte!
Budapest az újabb állomás,
Petőfi Kör-rel, majd Rajk-temetéssel.
Nemzeti dal. Bem. S mint a látomás:
Addig harsogtuk Nagy Imre nevét
a gótikus Országház előtt,
a csepeli lángvágók felsziszegtek,
s Jóska behemót szobra földredőlt!

Nagy Imrének az új honmentésre
mindössze tizenegy nap jutott
az életéért. És a magyar népnek
(pár százezre nyugatra futott),
győzedelmes, megtartó vereség.
Jöhetett az Iván-hadsereg,
mint Petőfit, Segesvár közelében,
a holt hősöket legyőzni nem lehet!

Élünk e jussból negyven év után is,
újraéljük; mi az, hogy szabad?'
Csak akkor árnyékos tekintetem, ha
felidézem (az egykori rab,
s szegény Gimes Miklós cellatársa),
mint vált bennem könnyé a remény,
rádióhírre, segédmunkás-renden:
Nagy Imre - a hóhér kötelén!

És mégis élünk! Jancsiszegnyi majmok
ugrálhatnak, mert a Föld forog,
ádventi csillag megváltást ígér,
s mint egykori csordapszátorok
tűrjük a bokros sors-fergeteget:
Próbálja az Ur, kit őriz, szeret.
Álljuk a próbát ingathatatlanul,
s a holt hősöket legyőzni nem lehet!

Budapest, 1995. október 24. - nov. 4.
(Lélekváltság, 1996)

Vissza a címlistához