Tavasz vártán

Az alvó nap feltámadott
Ablakon át szinte perzsel,
Álmaimból felébredtem,
Ébredj te is alvó ember.

Langyos szellő kacér, lányként
Arcul legyint, ha kilépek,
Bokor alján fűszál zöldel,
Tavaszodik, ember: élek.

A rügyekben élet indul,
Lomha folyó jege zajlik,
Mogyorófák karcsú ága
Barkák tömegéből hajlik.

Lelkem fagyott virágait
Beledobálom a télbe,
Majd lesz szebb és illatosabb
Örömkeltőbb a helyébe.

Jön a tavasz nemsokára,
Szerelemmel, ifjúsággal,
Megtölti kiürült lelkem
A természet ritmusával.

Tiszántúli Déli Hírlap, 1944. május 2.

Vissza a címlistához