Szakadó esőben, nyakig sárosan...
Szakadó esőben, nyakig sárosan,
Kocogva siettem haza,
Mikor a szívembe csendült
A rím játékos, bohó szava.
Kitisztult az ég, oszlott a felleg,
Feldobtam a bolond kis mesét;
Üveggolyóként rajta a napfény
Csodás hét színre bomlott szerteszét.
Bírkózni kezdtem velük
- Sárral a lábom, rímmel a lelkem,
Mire a falu szélére értem,
Akkorra kész lett az első versem.
Szakadó esőben, nyakig sárosan
Bandukoltam százszor azóta,
Szívembe' pedig állandó lakóként
Él a szerelem, a rím, a nóta.
Költő lettem, életutamat,
Ha sírva is, dalolva járom;
Rím, nóta, csacska szerelem,
Ábrándvilág az én világom...
(Tiszántúli Déli Hírlap, 1944. május 31.)
