Pillangósors

Oláh Sándor poétacimborámnak

Tovaszálló tarka lepke,
maradj veszteg-pillanatra,
hímporvesztett, lyukas szárnyad
terítsd a virágsziromba,
s örvendezz a játszi fénynek,
hangolódj a pille-nászra,
tűnik a nyár s az őszi dér
kertet rondít nemsokára.

Készülj a vőlegénységre,
s hozzá méltó illatszerre...
Röppenj mogyoróvirágra,
vagy rezedalevelekre.
Ne tékozold ifjúságod,
bölcsen forgasd, míg nem késő,
rejtőzködj a vihar elől:
pille-hősség kicsitérő...

De a lepkénk konok fajta,
süket bármi óvó szóra,
ábránd-kerge, csacska szíve
a vésszel is szembe-hajtja:
Felível szinte az égig,
megperzselődik a szárnya,
míg forgóztatja az ábránd,
s viszi, űzi balga vágya...

S jön az ősz, dermesztő dérrel,
bágyadozó napsugárral,
és a konok pillangócska
együtt hal meg száz virággal...
Kókadt kelyhű harangvirág
néma kongása siratja...
Pillangó csapongó lelkünk:
Pillangósors - költők sorsa!

Endrőd, 1941 nyara

(Alföldi Antológia, 1942)
(Lélekváltság, 1996)

Vissza a címlistához