Mongolkának
+UM

Tele virággal szilvafák,
és illattal elbódult esték,
és álommal, és szerelemmel
az én szívem. Szeressék...

Mongolka, te is szeress,
érted hevít e gondolat,
míg a méhecskék rajzanak
nyíló szilvafák alatt...

Tele virággal szilvafák,
és a lelkem kábító vágynak
lepkehálójával követ:
A ködbe vesztél, nem talállak...

Endrőd, 1952 tavaszán
(Lélekváltság, 1996)

Vissza a címlistához