Magna Hungáriába érkezéskor
A Káma a Volgának szaladt,
vasutas ment vagonunk alatt
a dolgára. Gregus György tótul kérdi:
„Hol vagyunk?" S a ferdeszemű férfi
azt felelte: „Itt, Baskiriába" –
érdeklődve hol szülőhazája
ennek a sok marhakocsis rabnak,
a fénylés villant szeme rokonmódra
a leküldött eredet-szavaknak:
„Magyarok? Akkor rokonaink!"
S szálemet intve elindult megint,
mert az őrünk fegyvert fogott rája:
„Csort vozmi!" – az ördögbe kívánta,
mire durákot, szabákát kapott,
míg a mozdony tovadohogott,
ami bolondot, és kutyát jelent
orosz nyelven. Nekünk egyre ment!
S mesélhettem vacsora helyett
hatvanháromszor két fülnek, s Kovácsnak,
ki útközben kiszenvedett az árva:
„visszatértünk eleink honába
egykori Magna Hungáriába..."
Baskíria, Ufa előtt, 1945. július
(Lélekváltság, 1996)