Hódoló megemlékezés

Száz éve született, és tizenhat esztendeje távozott
az Öröklétbe Erdély hallhatatlan Főpásztora

Fenyőfa, Nap, Hold, Csillagok,
Domokos felett a hó is ragyog,
Márton Áron! aranylik ez a név,
Csík e falva szülte nagy püspökét,
az Őrtállót! Szabadon, rabkenyéren:
NON RECUSO LABOREM:
Küldetés elől nem lehet kitérnem!

Szűk székely porta, erdőlés kasza
a háborúból sérülten haza,
s elmélyülés honvesztés fölött,
és a Haza szívébe költözött.
Pásztor kellett, templom, és iskola:
NON RECUSO LABOREM:
Tettek elől nem hátrálok soha!

Űzött-mentés. Sárga csillagok:
„Bűntársakká átok lesz válnotok!"
Másik csillag: Jogot vár magyar,
s bátor püspöke is azt akar...
Elrabolják csahos akarnokok...
NON RECUSO LABOREM:
Példát nyújtva élek és halok!

Tizenöt év rabul, és „haza-zárva",
Holttá-vélték, de egybe maradt a nyája!
Csiksomlyón a Koronás Mária
egybetartá s szabad lesz Fia.
A négy-égtájra szétsugárzó Ómen:
NON RECUSO LABOREM:
Hitemmel egy-azon a létem!

Ne panaszold űzött kor bús magyarja,
mert sorsod az Úr nehézre szabadta,
ád erőt is, cipelni hősi példát,
Apor Vilmost, a mártír rabonbánt,
s Márton Áront, a másik csíki tábort,
száz éve még bölcsőben világolt,
s világol, míg székely lesz a székely,
s a magyar egy a kereszténységgel.
Hidd el Testvér, nincs elveszve semmi,
amíg tudjuk egymás hőn szeretni,
Ígéret ez a holnap felől:
NON RECUSO LABOREM:
Ne térjünk ki a sorsunk elől.

Budapest, 1996. augusztusában

(Városunk, 1997. május)

Vissza a címlistához