Levelek a Kner család életéből 1938-1949 címmel Erdész Ádám írt könyvet - amelyet könyvtárunkban is bemutatott - a nagy múltú Kner család tagjainak magánlevelezéséből. A forrásértékű kiadvány a családtagok közötti levelezésből válogatva mutatja be a Kner családnak a zsidótörvények, a háború és a holokauszt következtében elszenvedett sorsát. A rettenet ideje alatt odaveszett Kner Izidorné, Kner Endre, Kner Imre és felesége is. A kivándorolt Kner Albert - aki Amerikában találta meg új életét és rendkívül sikeres pályafutását - leveleivel, csomagokkal, pénzzel támogatta, segítette az itthon maradottakat, biztatva őket a kivándorlásra. A háború vége azonban nem hozott megnyugvást, hiszen Kner Imre fia, Mihály nem tudta feldolgozni szerettei elvesztését, öngyilkos lett. Ezek a tények, amelyeket jószerével mindenki ismer, akinek fontos a Kner név. A levelek viszont azt is bemutatják, milyen tiszta, érzékenylelkű, művészi hajlamokkal megáldott család volt a Knereké. Irigylésre méltón fontosak voltak egymásnak, szeretettel, tisztelettel fordultak egymás felé. Őrizték a hagyományokat, miközben nyitottak voltak az újra, a lehetőségekre. Felelőséggel, méltósággal viselték a gyalázatos megpróbáltatásokat, az emberi aljasságot.

A levelezésből Erdész Ádám és Szil Ágnes író válogatott, a dramaturg Elek Tibor volt (Dr. Elek Tibor irodalomtörténész, a Gyulai Várszínház igazgatója, a Bárka című folyóirat főszerkesztője). Könyvtárunkba a Gyulai Várszínház produkciójaként jutott el a felolvasó-színházi előadás, melynek szereplői: Kner Albert – Hirtling István, Kner Erzsébet – Hegyi Barbara, Kner Imre – Hegedűs D. Géza, Kner Endre – Szántó Balázs, Kner Zsuzsa – Antóci Dorottya, Kner Mihály – Szántó Balázs, Narrátor I. – Antóci Dorottya, Narrátor II. – Hegedűs D. Géza voltak. A darabot Hegedűs D. Géza rendezte.

Az előadás teltházas volt. A közönség együtt rezonált a darabbal, a művészek előadásával, amelynek végén elérzékenyülve, állótapssal fejezte ki elismerését. Felemelő, megrázó, csodálatos előadás volt, amelyhez hozzájárult az is, hogy itt, Gyomaendrődön közösen élhettük át.

Képek a Galériában