Az élet ócska örömei

"Lelövésem következményeként a főnökségben úgy határoztak, hogy hosszabb ideig nem engednek szervezett bűnözéssel kapcsolatos rémtettek közelébe. Szerintük azok túlontúl veszélyesek számomra, még lazításra van szükségem, nehogy elkapjon a poszttraumás stressz-szindróma, szövődményképpen. (Mellesleg rég elkapott.) Oké, de akkor miért is küldtek a kisportolt macsókat is kidöglesztő rehabra? S vajon a kőkemény kiképzés terápia következtében nem lettem brutálisan túlképzett a (főleg) családi jellegű gyilkossági ügyekhez? (Családi gyilkosság? Ez nem oximoron? Nem oximoron, ha realisták vagyunk.) Ami a saját famíliámat illeti, bizonyíthatóan legalább három generációra visszamenőleg nem fordult elő egymás (tettleges) gyilkolása. Verbálisan és trükkös módokon persze nyilván akadtak próbálkozások, végtére senki sem szentéletű, még a szentek sem, elég csak átbogarászni az életrajzukat, menten kiderül."