Utálom, hogy szeretlek

Wolfie Cox... nem egy egyszerű eset. Halálosan szexi, de egy karót nyelt alak, érzelmileg nem üti meg egy csincsilla szintjét. Nem is, az összehasonlítás a csincsillaközösségre lenne sértő. Természetesen meg akarom lovagolni, mint egy vad csikót, de azt hiszi, hogy utálom. Főleg azért, mert elhitettem vele. Ez könnyebb, mint bevallani az igazságot. És míg Wolfie a rideg csábító, én épp az ellenkezője vagyok. Jó kislány. Megbízható. Lelkiismeretes. És totálisan bepánikoltam egy munkakonferencia miatt. Wolfie általában allergiás az önzetlenségre, szóval, amikor a fivérem ráparancsol, hogy önként segítsen ki engem, és kísérjen el az említett konferenciára, ahová mindenki más magával viszi a párját... semmi jóra nem számítok. Wolfie-nak azonban meglepő módon a szeme se rebben. Hát, így kerülök összezárva egy hotelszobába a fivérem dögös (zsémbes) lakótársával.